A hétvégén minden focirajongó unatkozva könyökölt otthon, foteljébe süppedve. Az európai élfutball klubjai ugyanis pihentek, áldozva a világbajnoki selejtezők oltárán. Sokan kapcsolgattak tehát a beszabályzott magyar média televíziós csatornái között.
Ekkor érhetett mindenkit a felismerés: Elindult a versenyfutás a 2014-es választási győzelemért. Orbán Viktor meglehet, félti pozícióját, mert igen-igen hosszú hajrába kezdett. Cegléden - a feltűnően szép - művelődési házban kellemes demagógiával fűszerezett beszédet tartott a MAGOSZ ifjúsági tagozatának kongresszusán. Ehhez az eseményhez kapcsolódott a TV2 Naplójában adott nyilatkozata, melyben kimondásra került: kéne még négy narancsos év, és akkor mindenki ebben az országban akar majd élni.
Sok tanulmány, vizsgálat, de akár személyes tapasztalat is szól amellett, hogy a honvágy létezik. Sőt, dalok is.
Elnyomni lehet, leküzdeni azonban soha. Alapvető emberi érzésekre apellálni mindig jó húzás. De vajon lesz is mire visszajönni? Oda, ahol gyakorlattá vált, hogy az Alaptörvényt érdekeihez igazítva pofozgatja a hatalom. Oda, ahol egy törvényből nem derül ki, hogy egy kereskedelmi vállalkozásnak milyen kiadásai lesznek másnaptól?
Lesznek akik nem akarnak majd visszajönni, aztán mégis hazatérnek. Nos, ez természetes. Akit ugyanis ideláncolt a röghözkötés, az nem is mehet sehová. Vagy ha egy kicsit mégis körbenézne a világban, hát muszáj lesz visszajönie.
Végezetül pedig a kurzus idolja,aki ezek szerint elmenne. Kossuth-díja óta viszont lehet, hogy mégis maradna.
